Tinédzserek a Garage-ban!

Manapság sajnos az a tendencia, hogy az emberek 30-40-50 évesen, többév(tized)es irodai görnyedés után döbbennek rá arra, hogy mennyire elhanyagolták a testüket. Persze sosem késő elkezdeni a testmozgást és még az utolsó utáni pillanatban is lehet jól megválasztott sporttal enyhíteni a kialakult fájdalmakat és javítani az életminőséget, de igazából mi a prevencióban hiszünk. Ezért is örülünk nagyon, amikor fiatalokkal találkozunk itt a klubban, hiszen egy egészségesebb életmód felé terelgethetjük őket. Mostani interjúalanyaink, Roland és Bálint 16 évesek: nagyon kezdők, ám roppant lelkesek. De hogy kerültek pont ebbe a crossfit terembe és hogy érzik magukat nálunk? Az interjúból kiderül:  

– Miért a Garage Gym-et választottátok és mik voltak az első tapasztalataitok?

– (Bálint): Én korábban 4 évig kajakoztam, de amióta abbahagytam, hiányzott a mozgás. Feldobtam a kérdést az osztálytársaim körében, hogy kinek lenne kedve edzőterembe járni velem és Roland volt az egyetlen, aki nem ijedt meg az ötlettől. Mindketten a közeli Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járunk és én valakitől már hallottam korábban, hogy a Garage Gym az egy laza, hangulatos hely, így amikor elkezdtünk edzőtermet keresni, ez volt az első, amit kipróbáltunk.

Magunktól próbálkoztunk meghódítani a gépeket, így utólag értékelve persze nem valami okosan. A vezetőedző Baricz Loránd oda is jött hozzánk és felajánlotta, hogy segít nekünk megtervezni az edzéseket. Aztán kipróbáltunk egy másik helyet is, ami zsúfolt volt, puccos és drága, meg éreztük is, hogy egyedül nem fog menni, így visszajöttünk a Garage-ba és jelentkeztünk edzéstervért.

– 4 hónapja jártok már hozzánk. Hogy érzitek: miben fejlődtetek?

(Roland): Én erőnlétben és úgy általában mindenben érzem a fejlődést. Körülbelül két hónap után kezdett el az edzés intenzívebbé válni, akkor kaptuk meg az első meglepetés feladatunkat, amiket mi magunk között csak Kinder tojásnak hívunk (a fiúk az összetett crossfit feladatsorokra, pl. Angie, Karen, stb. utalnak -a szerk.). Hú, az elsőre nagyon fárasztó volt! Egyébként amióta ide járunk, sokkal jobban érzem magam napközben, esténként pedig jókat tudok aludni!

Roland komolyabb súlyokkal ismerkedik

– Mennyire szippantott be titeket a crossfit világa? Vannak céljaitok?

– A muscle up!!! – vágja rá Bálint habozás nélkül. – Ez egy elég jó cél, amit mondjuk még egy ideig üldözhetünk… Egyébként a crossfitet még csak most kezdjük kóstolgatni, de tetszenek a komplexebb feladatok.

Bálint a muscle upra gyakorol

– Van ideálotok?

(Bálint): Én próbálom nem hasonlítani magamat másokhoz, az a fontos, hogy magamon lássam, hogy van eredménye az edzésnek és ne arra koncentráljak, hogy más hogy néz ki. Mondjuk amikor kb 2 hónapja kikerült a fiúöltöző falára egy Swarzenegger kép, akkor azért belőttük, hogy nyár végére így kellene kinéznünk. – mondja nevetve.

Hogyan fogadták a szüleitek, hogy edzőterembe jártok?

(Roland): Az én anyukám nagyon örült, hogy végre csinálok valamit, hiszen eddig nem nagyon mozogtam.
(Bálint): Nálam pedig valamennyire elvárás is volt, hogy sportoljak és ne hagyjam veszni a 4 év kajakozást. Előtte elhízott kisgyerek voltam, úgy kezdtem el kajakozni, hogy egy darab fekvőtámaszt nem tudtam megcsinálni. A kajak jól megalapozta a fejlődésemet, kár lett volna a mozgást abbahagyni.

– Lóri, te edzőként mit érzel, amikor meglátsz full kezdőket, akik mindenféle logikát nélkülözve próbálnak gyúrni? Előtör belőled a segíteni akarás?

– Amikor megkérdezünk hasonló korú fiatalokat, hogy miért kezdenek el edzeni, gyakran találkozunk azzal a kamu dumával, hogy szeretnék az állóképességüket egy kicsikét javítani, hosszú távon is szeretnének egészséges életet élni, satöbbi. 🙂 Ezeknek a céloknak, a prevenciónak az ilyen jellegű megfogalmazása nem elvárható tőlük, ez csak egy pozitív hozadéka a testmozgásnak. Teljesen természetes ebben az életkorban, hogy az érdekli őket, hogy minél jobban nézzenek ki, minél izmosabbak legyenek és hogy minél nagyobb súllyal tudjanak dolgozni.

Csak ezt ugye nagyon rosszul is végre lehet hajtani. Rolandon és Bálinton is látszott, hogy motiváltak és komolyan gondolják, de teljesen saját kútfőből próbáltak dolgozni több-kevesebb sikerrel. Régi önmagamat láttam bennük, ahogy én is bénázgattam annak idején bizonyos dolgokban és ezért szóltam is nekik az öltözőben, hogy tök jó, hogy lejönnek és ezt díjazom, de mindenképpen kérjenek edzői segítséget, ha nem is itt nálunk, akkor máshol, de ne maguktól csinálják, mert sokkal több hülyeséget fognak elkövetni mint jó dolgot és nem is fognak úgy fejlődni, ahogy szeretnének.

A fiatal szervezet sok mindent elbír, nagyon ritkán szokott lesérülni, nem érzi meg azt, ha valamit rosszul csinál. Pont ez a legnagyobb veszélye az egésznek, mert ezek a srácok is minden gyakorlatot meg tudnának már csinálni, lelkesek, nem éreznek határokat, olykor türelmetlenek is, ezért kell egy kis felső kontroll, hogy fokozatos legyen a terhelés.

Mit tanácsolnátok a kortársaitoknak? Hogyan kezdjenek el edzeni?

– (Roland): Egyedül talán nem is érdemes elkezdeni ezt. Én például az első alkalommal csak néhány gépet ismertem fel…
(Bálint): Én ismertem a gépeket, mert korábban a kajak mellett volt kondi, de azért elég tanácstalanok voltunk, hogy mit is kéne, meg hogyan kéne, ráadásul ebben a korban még növésben vagyunk, sokat hallottunk arról, hogy ezért veszélyes nagyobb súlyokkal dolgozni. Ráadásul internetről nem is olyan könnyű megtanulni ezeket a dolgokat és ugye nincs is az emberhez szabva a nehézség. Az, hogy a Lóri ennyit segített, eléggé nyomós érv volt ahhoz, hogy itt maradjunk.
Szeretünk ide járni, bár amikor mi járunk (napközben), kevés emberrel találkozunk, de akikkel összefutunk és váltunk pár szót, azokkal jóban vagyunk, jól érezzük itt magunkat nagyon.

(Lóri): Én mindig örülök, amikor látom őket edzésen, ahogy egymást ugratják néha és lelkesen csinálják a dolgokat. Szeretném, ha több hasonló fiatal is lenne a teremben, mert jó őket terelgetni!

 

 

 

 

Motiváció – Nóri és Andi

 


Motiváció, célok, kitartás… Manapság már szinte elcsépeltnek is hangozhatnak ezek a szavak, hiszen a csapból is ez folyik; minden irányból a szájunkba rágják, hogy mi kell a sikerhez, a boldoguláshoz, mégis csak nagyon kevés ember van, akinek nem törik bele a bicskája a próbálkozásba. Aki tisztában van az értékeivel, lehetőségeivel, de mer nagyot álmodni. Nagyot, de reálisat. Aki olyan célt tűz ki maga elé, amit kőkemény munkával, de el fog tudni érni. És amikor elérte, akkor elégedetten tekinthet vissza a mögötte hagyott rögös útra: “Igen, ezt megcsináltam!”

Szerencsére a Garage Gym-ben nem kell sokat keresgélni, hogy ilyen “hétköznapi hősökre” bukkanjunk, van ugyanis egy nagyon komoly reggel 7 órás kemény mag, akik a nulláról indultak és nagyon messzire jutottak. Baczó Nórát és Velin Andreát faggattuk erről, érdemes elolvasni a történetüket!

– Ha nem titok, talán megoszthatjuk az olvasókkal, hogy ti a 45-50-es korosztályt képviselitek és mindketten bő egy éve jártok a Garage-ba edzeni. Mi vett rá titeket, hogy pont a crossfitbe kóstoljatok bele? Nem tartottatok attól, hogy tele lesz a terem huszonéves srácokkal?
Nóri nevetve közbevág: – Azért jöttünk! Viccet félretéve, én nem gondoltam arra, hogy kilógnék a sorból. Facebookos hirdetés kapcsán jelentkeztem a két hónapos START csoportra és úgy voltam vele, hogy ilyet még nem csináltam, megnézem, aztán ha tetszik a hely, a közösség, meg az edzés, akkor maradok.
Andinak pedig a lánya járt korábban Lóriékhoz (az edző), ő ajánlotta a helyet.

– Mondhatjuk, hogy mindketten elég jól itt ragadtatok, hiszen most már heti 5-6 edzésre jártok, sőt, Nóri mindemellett még heti 3-szor salsázik is. Minek köszönhető ez a szenvedély? Milyen célok motiválnak?
Andi: – Rengeteget fejlődtünk, erősödtünk testben és lélekben is egyaránt. 🙂 Nekem most egy tipikusan női célom van, mégpedig, hogy 72 kiló legyek. Egyszer már majdnem megvolt a START program után, de mióta minden nap járunk edzeni, nem tudom tartani a diétát, mert szükség van az erőre. És bár a mérleg most kicsit többet mutat, de ez csalóka, hiszen a nadrágomon az övet egyre szűkebbre kell állítanom és az ismerősök is meglepődnek, hogy mennyit fogytam! Egyébként olyan szinten függő lettem, hogy ha nem úgy kezdem a napomat, hogy felöltözöm edzőcuccba reggel 6 órakor és a Garage felé veszem az irányt, akkor érzem, hogy valami nincs rendben… Egyszerűen jönnöm kell edzeni, hogy jó legyen a napom!

Nóri: – Nekem a táblára kitűzött célom 10 folyamatos toes to bar volt (lábemelés, lábfejjel megérintve a rudat, amin függeszkedünk). Ez régen nagy mumus volt, egyetlenegyet sem tudtam megcsinálni, de végül sikerült, azóta már wodokban is megy! Az összes edző segített benne, mire egyszer csak összeállt a kép! Következő célom a kézen járás!

– Mit szólnak az ismerősök, barátok, hogy napi szinten igen komoly súlyokat mozgattok meg?
Nóri: – Szerintem föl sem fogják, ahogy annak idején mi sem fogtuk fel, hogy mit is jelentenek ezek a súlyok valójában. Én kapok egyébként pozitív megjegyzéseket, hogy rengeteget változtam, a legnagyobb dicséret pedig a középső lányom részéről érkezett, aki azért kezdett el ide járni nemrégiben, mert azt mondta, hogy annyira látványos a változás rajtam, hogy akkor ő is kipróbálja. Nemrég végezte el a START programot,most meg már gyakran együtt edzünk a csoportos órákon.

– Edzés után is szoktatok gyakorolni, újabb és újabb kihívásokat találtok ki magatoknak…
– Most guggolunk, ez a második kihívásunk, de már megvan a következő és az azutáni is. Az első az egy húzódzkodós program volt, a mostani guggolós egy 30 napos kihívás (280 db-ot guggolunk az utolsó napon). Kitettük a programot a falra, hogy bárki csatlakozhasson, ha szeretne.

– Sokan talán nem tudják, de Nóri tavaly megnyerte a Garage Gym háziversenyét a Scaled kategóriában. Terveztek esetleg versenyeken is indulni vagy milyen távolabbi céljaitok vannak?
Nóri: -Nem igazán. Én bestresszelek a versenyhelyzettől. Sőt, a mai napig nem hiszem el, hogy én nyertem a háziversenyt, nem is értetem, hogy sikerülhetett. Bár jól mentek az erőfeladatok és az állóképességiek is eléggé, az utolsó feladat, ahol burpee volt, azt rettenetesnek éreztem. De azért, ha lesz megint háziverseny, azon fogok indulni. Muszáj, a név kötelez! (nevet)
Andi: – Idén végig követtem a Crossfit opent, néztem a videókat és a 45 plusszos csajokat, és szerintem meg tudnám csinálni azokat a feladatokat! Na nem nyilvánosan, de így itt a Garage-ban, az edző mellett szívesen kipróbálnám. Amúgy meg az a célom, hogy sokáig csináljam, ne lankadjon a lendület. Most nagyon élvezem!

– Csak így tovább, lányok! Minden jót nektek!

Edzőkörkép – Baricz Loránd

Régóta érett már egy interjú a Garage Gym vezetőedzőjével, Baricz Loránddal, az április elején megrendezésre került Hungarian Games verseny pedig kiváló apropóul szolgált ehhez. Aki ismeri, az tudja, hogy Lórit lehet szeretni vagy nem szeretni 😛 , de abban mindenki egyetért, hogy edzőként -és versenyzőként is- mindig a maximumot nyújtja.

– Minek tartod magad elsősorban: edzőnek vagy versenyzőnek?
– Edzőnek, aki néha versenyez.

– Sok év várakozás után idén végre beleöregedtél a Masters korcsoportba (35+) és intenzívebben elkezdtél versenyekre járni. Sőt, egyre több tanítványod is elkezdte magát megmérettetni. Hogyan értékeled a Garage Gym helytállását a Hungarian Gamesen?
– A tanítványom teljesítménye jó volt (Csukás Zsóka az RX kategóriában 7.lett), érte néha jobban izgultam, mint magamért. Már annak is nagyon örültem, hogy bejutott az RX-be, aztán végül ott igazán szépen helyt állt, épphogy csak lecsúszott a döntőről!

 

Magammal kapcsolatban is úgy érzem, hogy hoztam azt a szintet, amit elvártam, egy wod volt, amit magamhoz képest csalódásnak éltem meg, nem jött össze a ring muscle-up-os feladat. A verseny egyébként nagyon jó szervezésű és szuper hangulatú volt, bár személy szerint nekem nem feküdtek annyira a feladatok. Törpesúlyú versenyzőként nekem általában abban van az előnyöm, ha van egy kis gimnasztika, itt viszont most inkább a súlyemelés számított. De jók voltak a wodok nagyon, a speed ladder a szakítással például nagyon tetszett, ezt mindig is ki akartam próbálni.

– Edzőként mi a legnagyobb sikerélményed? Hiszen azért egy edzőteremben nem csak Zsóka-kategóriájú versenyzők vannak, sőt! Mi az ami nap mint nap motivál?
– Az a legizgalmasabb kihívás a számomra, amikor valaki bejön a terembe és látszik rajta, hogy nulla mozgással élte addig az életét, idegen neki ez az egész mozgásforma, 30 éve ül egy helyben az irodában, lehajolni sem tud, a START programunk végén viszont lenyom úgy 50 négyütemű fekvőtámaszt, hogy látszik rajta, hogy bőven túlszárnyalta a korábbi önmagát! Ez néha még nagyobb öröm, mint amikor valakinek sikerül megtanítani egy nehezebb gyakorlatot, vagy akkora súlyt sikerül megemelnie, amit előtte nem is feltételeztünk volna, hogy képes lesz rá. Szeretem a kicsit “elesettebb” embereket. Ha eléggé lelkesek, nagyon jó velük dolgozni.

– Miben látod a szakma nehézségét?
– Az emberek sajnos nagyon alulmotiváltak, még akkor is, ha rászánják magukat az edzésre, ami ugye az első lépés egy egészségesebb életmód felé. Gyakran nincsen meg a helyes önképük sem, ez is közrejátszik a motiváció elvesztésében: többet várnak maguktól, mint amire az adott esetben képesek. Amikor azt érzik, hogy nem bírják, nem megy nekik, nagyon könnyen feladják. Ezzel szoktunk bizony küzdeni, és én is nehezen élem meg, ha valaki feladja.

– Mire vagy a legbüszkébb a saját termedben?
– A sok biciklimre, a sok  cipőmre, na jó, viccen kívül: a közösségre! Persze ez szokott ingadozni, van amikor azt látom, hogy jobban összetartanak az emberek, van amikor kevésbé, ez függ attól, hogy hányan vagyunk éppen a teremben, hány kemény mag van, milyen meghatározó emberek vannak jelen, hiszen vannak olyan típusú emberek, akik szinte jobban húzzák az edzőtársaikat, mint maga az edző. (A következő interjúnkban Nóri és Andi fog megszólalni, nos, ők aztán nincsenek híján a motivációnak – a szerk). Ha meg tudjuk mozgatni az embereket azon kívül is, hogy bejöjjenek mondjuk a 6.30-as edzésre, hiszen rendezünk termen kívüli eseményeket is, az minket, edzőket is sikerélménnyel tölt el.

Milyen edzőnek tartod magad? Kik válasszanak téged edzőjüknek?
– Azokkal szeretek a legjobban dolgozni, akik nem azt igénylik, hogy folyamatosan simogassam a vállukat… Néha meg is kapom azt, hogy nem sokszor dicsérek. Pedig dicsérek. Én már akkor is dicsérek, amikor nem szidok. Természetesen nem az a célom, hogy szidjam az embereket, de el kell fogadni, hogy az edzés nem csak arról szól, hogy vállakat veregetünk, hanem arról is, hogy elmondjunk jó és rossz dolgokat is, és én ezért vagyok itt. Nem kell, hogy mindenki versenyzői babérokra törjön, de mindenképpen előny, ha van konkrét céljuk, mert jobban lehet terelgetni felé.

– Azt vettem észre, hogy az elmúlt évben súlyemelősebb vizekre eveztünk a teremben. Ez tudatos irányváltás volt a részedről?
-Igen, jobban elmentünk crossfites irányba, rengeteget gyakoroljuk az alapgyakorlatokat is, mert fontosnak tartom, hogy megalapozzuk a mozgáskultúrát. A törzsközönségünk is igényelte ezt, sőt, rengeteget fejlődtek, ezért még több súlyt kellett vennünk.

– Visszatérve a versenyzői létedre. Az edzéstervedet egyedül írod meg és egyedül teljesíted. Mennyire nehéz magadat rávenni erre?
– Bár egyedül írom és egyedül csinálom meg, néha azért kérek én is kívülről segítséget, edzéstervet. De viszonylag azért tisztában vagyok magammal és a gyengeségeimmel, elsősorban azokat próbálom erősíteni. Vannak persze mélypontok, de ezeket meg tudom oldani. A Hungarian Games után jött egyébként az az ötlet, hogy akikkel néha együtt versenyzünk az “öregfiúk” kategóriában, azokkal jó lenne közös edzéseken részt venni. Lehet, hogy itt a Garage-ban lesz, lehet, hogy kipróbálunk több edzőtermet is, de mindenképpen izgalmasan hangzik!

– Idén hol szeretnél még versenyezni?
– Debrecenben lesz egy verseny júliusban, illetve van még egy Szegeden, amire talán elmegyek. Jövő évi nagy tervem pedig az European Masters Throwdownra felkészülni!

– Sok sikert kívánunk hozzá!

Sikersztori – Csukás Zsóka

Edzőtermünk legerősebb női versenyzője a hétvégén nem akármilyen eredményt ért el: a Gyöngyösön megrendezésre került Hungarian Games nevű rangos crossfit viadalon -éppencsak lecsúszva  a döntőről- a 7. helyet szerezte meg!

És hogy mennyire komoly ez az eredmény? Íme, egy kis statisztika:
Bár arról nincsenek adatok, hogy hány nő vette a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán megpróbálkozzon a kvalifikációs feladatokkal, annyi biztos, hogy 50-nek sikerült teljesítenie és videóval hitelesítve bemutatnia a wodokat. Közülük a 16 legjobbat RX kategóriába sorolták, 24 versenyző került a “mezei” Scaled kategóriába, a többiek pedig várólistára. Zsóka az RX amazonok kategóriájának 12. helyéről várhatta az összesen 9 wodból álló kétnapos verseny rajtját. Élménybeszámolóját az alábbi interjúban olvashatjátok:

– Nem igazán indultál eddig versenyeken, mondhatni a surranópályáról kerültél hirtelen a legjobbak közé. Most jött el a te időd?

– Tudatosan maradtam távol eddig a versenyektől, mert úgy voltam vele, hogy majd akkor indulok, amikor már úgy érzem, hogy érdemes elindulom, nem szerettem volna csalódásként megélni egy esetleg gyengébb teljesítményt. Most már technikailag mindent meg tudok csinálni, erőben is “megyegetnek” a dolgok, így már érdemes volt megnéznem, hol is tartok a mezőnyben.

– Számítottál arra, hogy 7. leszel?

– Igen, körülbelül a 6.-7. helyre jósoltam magam, de persze nyilván jó lett volna megcsípni a döntőt.

– Az eredményeidből az látszik, hogy egy-egy wodban igazából a két végletet élted meg: vagy nagyon az élen végeztél, vagy nagyon a mezőny végén. Mi ennek az oka? 

– Nem kifejezetten crossfit feladatok voltak, hanem eléggé szét volt darabolva az egész verseny, elég érdekes súlyozási rendszerben… Az elején például szinte csak állóképességi feladatok voltak: úszás, futás, evezés, illetve sokszor a wodokon belül is többre értékelték a kardiós részeket. Volt például egy olyan wod, ahol skierget kellett használni és muscle-up is volt, de hiába ment nekem a mezőnyben szinte a legjobban a muscle-up, gyakorlatilag csak az számított, hogy mennyire húztuk meg a skierget (amit én ott először próbáltam életemben). A verseny elején emiatt eléggé borult is a papírforma, olyan emberek álltak az élen, akiknek jobb az állóképességük.
Aztán később persze a súlyemelős és a komplexebb wodokkal helyreállt a rend. A maxolós súlyemelős feladatban például második lettem, az ugrálóköteles-kézenjárós wodot pedig megnyertem (ezt a wodot amúgy Lóri is megnyerte az öregfiúk kategóriában, lehet, hogy ez a terem specialitása 🙂 Garage Gym-esek, nektek hogy megy??? – a szerk.)

– Összességében mi a véleményed a versenyről?

– Nagyon jó tapasztalatszerzés volt! Látszik, hogy nem annyira vagyok lemaradva az RX-es crossfites lányoktól, és levontuk a következtetéseket, hogy mi az ami jól megy, és mi az ami nem. A kardiós részekre, erő-állóképességre nagyon rá kell feküdni és úszni is tervezek járni heti egyszer.

– Milyen edzésprogramot követsz?

– Van egy elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni, azt elmondom Lórinak (az edző), ő pedig megírja a programot. Egy éve váltottam edzőtermet és azóta rengeteget fejlődtem, köszönhetően ennek a teljesen személyre szabott edzéstervnek. Viszont semmi sincsen kőbe vésve, ha változtatni szükséges, akkor azonnal alakítunk rajta. Például amikor elvágtam a kezemet, akkor is csak két napot hagytam ki, úgy variáltuk a feladatokat, hogy tudjak edzeni.

– Mik a távolabbi céljaid?

– Haladunk szépen előre a munkával és remélhetőleg egyszer a dobogóra is felállhatok.

– Úgy legyen! További sok sikert és jó felkészülést kívánunk!

Élménybeszámoló a Greg Sport Cup 2019-ről

Bár mi eddig is gyanítottuk, de mostantól tényként fogjuk kezelni, hogy az országszerte gombamód szaporodó számtalan CrossFit terem közül a Garage Gym-nek van a legösszetartóbb közössége. Mert ez egy olyan hely, ahonnan simán összegyűlik 30 ember egy hétvégi versenyre azért, hogy szurkoljon az edzőjének, az edzőtársainak. A Greg Sport Cupnak otthont adó Thor Gym ugyanis a Garage-drukkerektől zengett két napig, komolyan, szinte sajnáljuk a többi versenyzőt, hogy miattuk csak 2-3 hozzátartozó kornyadozott hűségesen a teremben…

És hogy mire volt elég a csapatmunka? Nos, a drukkereken nem múlott semmi, a versenyzőink pedig igazán beleadtak apait-anyait a WOD-okba. A férfiaknál Baricz Loránd edzőbá’ versenyzett és lett 6. az öregfiúk (=Masters) kategóriában, a lányoknál pedig Enikőink debütáltak életük első hivatalos CrossFit versenyén: az Open kategóriában Szikszai Enikő az 5., Urbán Enikő pedig a 7. helyezést szerezte meg.

Ez alkalommal Szikszai Enikővel beszélgettünk a versenyről, reméljük, hogy érdekesnek találjátok az interjút:

– Hogy tetszett életed első CrossFit versenye?
– Nagyon jó, nagyon extrém, szinte szürreális élmény volt! Elvárások nélkül, tapasztalatlanul, de nagyon lelkesen indultam. Egyetlen célom az volt, hogy ne legyek utolsó.

– Ezt a célt eléggé megugrottad, hiszen a döntőbe is bejutottál. Hogyan készültél a megmérettetésre?
-Hetente csak egyszer tudok eljutni a Garage-ba edzeni, ilyenkor gyakorlom a Crossos feladatokat, technikákat, a súlyemelést. Amúgy személyi edzőként dolgozom egy budai teremben, ott szoktam edzeni hetente 5-6 alkalommal, leginkább erőgépeken, TRX-en.

 

– Hogy jött az ötlet, hogy szeretnél versenyezni?
-Annyira megtetszettek a versenybeszámolók, meg a sok poszt, amit ezek kapcsán megosztotok az oldalon, hogy tulajdonképpen már régóta motoszkál bennem a versenyzés gondolata. Urbán Enikő vetette fel, hogy induljunk a Greg Sport Cupon, én pedig rögtön rábólintottam.

-Milyennek találtad a feladatokat?
-A kvalifikációs WOD nem sikerült túl jól, a másik Enikő például jóval előttem jutott be. Az első versenynapon pedig a CrossFit Open 19.1-es feladatsora volt terítéken, ami az igazat megvallva, undorító volt… 😛 Széthajtottam magam, égett a tüdőm, mindent beleadtam. (Ebben a WOD-ban sem az evezés, sem a WallBall nem kedvez az Enikőhöz hasonló aprótestű lényeknek-a szerk.).  A későbbiekben az ügyességi feladatok voltak azok, amiken sokat tudtam hozni, a kötélmászás, az ugrálókötél (dupla) és a kézenjárás is jól ment. Jó néhány újdonság is volt, amilyen feladattal még soha nem találkoztam, a kettlebelles gyakorlat következményeképpen például óriási lila foltok tarkítják a karomat, a csuklómat, de a combom is kék-zöld a cleanektől, a kötélmászás során lezúztam a sípcsontomat, szóval “szépen” festek így a verseny után.

-Tudott valaki segíteni a WODok alatt?
– Lóri annak ellenére is nagyon sokat foglalkozott velünk, hogy nem sokkal utánunk következett. Krisztián pedig végig mögöttünk állt és üvöltötte be, hogy miből mennyi van és mire kell figyelni, a barátom pedig az időket kiabálta, hogy hol tartok és hogy ki hol tart körülöttem. Ez mind óriási segítséget, motivációt jelentett. És ne feledkezzünk meg a bírókról sem, Ákos (a Garage legújabb edzője) mindamellett, hogy szigorú volt, az utolsó szuszt is kihajtotta belőlem, amikor hozzá kerültem, üvöltve biztatott, még jó, hogy nem ütögetett. (Azt hiszem mindannyiunk retinájába beleégett az a szürreális kép, ahogy Ákosunk Lóri fenekét csapkodja a mappájával mintegy buzdításképpen… – a szerk.) :-


-Lesz folytatás?
-Mindenképpen! Már most azon gondolkozom, hogy hol indulhatnék legközelebb, akár egy csapatversenyre is jó lenne összejönnünk páran a Garage-ból!

-Úgy legyen és gratulálunk még egyszer! 🙂

 

Sikersztori-Antós Peti

Peti sztorija egy újabb remek és pozitív példa mindenki számára!

Neki nem csak a szája nagy, elhatározta magát, lett egy célja és ebből bizony azóta sem enged!

Most volt 1 éve, hogy elvégezte a 8 hetes Cross Start programunkat, de ne mi meséljünk, olvassuk inkább Peti szavaival az ő sikertörténetét!

  • Miért jelentkeztél a Cross Start csoportunkba? Milyen célokkal, reményekkel, félelmekkel érkeztél?

Már egy jó ideje szemezgettem a CrossFit edzésformával, előtte a legnagyobb jóindulattal is csak edzegettem, hiányzott a mozgásomból a kitartás, a tudatosság és a folyamatosság. Sokat vártam a jelentkezéssel, túl sokat. Mindig találtam valami kifogást: muszáj jobb formában kezdenem, mert nem fogom bírni, na jó ezt a nyarat még megvárom, ki fognak nézni, mert gyenge vagyok. Aztán egy nagyon jó barátom (ezúton is köszi Laci) mondta, hogy itt indul Start program, én pedig lendületből (mielőtt meggondolnám magam) jelentkeztem rá, mondván újévi fogadalomnak jó is lesz. Nem voltak konkrét céljaim, fogyni szerettem volna és jobb erőnlétet akartam. Azóta kiderült, hogy valószínűleg ez életem végéig egyike lesz a tíz legjobb döntésemnek.

  • Elvégezted a 8 hetes Start programot. Utána miért folytattad?

Az első edzéseken csak a túlélésre játszottam, már a bemelegítés után lihegtem és szuggeráltam az órát, hogy legyen már vége. A kezdeti eredmények viszont nagyon szépen jöttek. Viszonylag kevés idő után megtanultam élvezni az edzést, láttam a saját apró sikereimet, pozitív visszacsatolásokat kaptam. Nálam nem is volt kérdés, hogy folytatom-e, tipikusan ,,evés közben jön meg az étvágy” dolog történt. A legrosszabb döntés a Start után abbahagyni, aki ilyet tesz, az egyéb szörnyű gaztettekre is képes!

  • Milyen eredményeket értél el az elmúlt 1 évben? Hogy érzed magad a bőrödben?

Az elmúlt évben rengeteget változtam, fejlődtem, néha már számomra is döbbenetes módon. Közel 100 kilóval érkeztem ide, azóta 10 kilótól szabadultam meg. Soha nem voltam sportos alkatú, de a testem teljesen átalakult, nagymamám szerint lassan ,,tűbe lehet fűzni” (azért ott még nem járunk). A legbüszkébb talán a HSPU-ra vagyok, de egész jól mutat már az 5 ismétléses front squat 100-al és a back squat 120-al is. Viszont, egyértelműen tüdőre, állóképességre fejlődtem a legtöbbet. Jól érzem magam, fittebb vagyok, jobb a közérzetem, kevésbé vagyok fáradékony, nőtt az önbizalmam és szabályosan rosszul érzem magam, ha kimarad az edzés. Nagyon motivál a rengeteg elismerés, de a java még hátravan! MINDENBEN kell még fejlődnöm, gondolok itt többek között a súlyemelésre. Gyakorlatok terén a muscle up és a double under van kitűzve az idei évre.

  • Amikor megkérdezik tőled, hogy milyen hely ez a Garage Gym ahova edzeni jársz, mit szoktál mondani? Milyen Garage Gym-esnek lenni?

Az ember sokszor nehezen mozdul ki a komfortzónájából, de aztán mire ráeszmél, már meg is született az új komfortzónája. Nekem ez a GARAGE GYM, imádok ide járni. Sokféle, teljesen különböző ember dolgozik itt egy célért. Ezek az emberek extra motivációt jelentenek, sokszor elég egy nézés, egy mosoly, egy bíztató szó és máris jobban megy a feladat. Barátságok is születtek, olyanok, amelyek nem csak a teremben léteznek, hanem azon kívül is. Az egyén egy közösség része lesz. Nem mehetek el szó nélkül az edzők mellett sem, barátságosak, értenek a dolgukhoz, de ami a legfontosabb: az én célom az ő céljuk is, az én sikerem az ő sikerük is.

  • Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló cipőben járnak most mint te egy éve: hogyan legyenek ők is sikeresek?

Valószínűleg sokan hasonló problémákkal küzdenek, mint én az elején. Nekik üzenem, hogy a félelmeik abszolút alaptalanok, adjanak maguknak egy esélyt, ne féljenek az újtól! Nagyságrendekkel több van az emberben, mint azt gondolná. A sok munka még több eredményt hoz, meg fog változni életük. Ha belőlem lehetett sikersztori, bárkiből lehet.

 

Sikersztori – Kriszta

Edzőtermünk egyik legerősebb női versenyzőjét mutatjuk most be nektek, aki a nulláról indulva néhány hónap alatt egészen hihetetlen eredményeket ért el.

Svábné Kovács Krisztáról van szó természetesen, aki március közepén egy kezdő START csoportunkhoz csatlakozva 20 mozgásmentes év (és 2 gyerek) után lépett az életmódváltás rögös útjára, decemberben pedig már az V. Power Builder Kupán bizonyított erőemelésben és a középmezőnyben végzett!

Bár Kriszta elhatárolódik attól, hogy ő lenne a Garage Gymben a legerősebb nő, és valóban vannak akik nagyobbat tudnak emelni nála, mégis ő eddig az egyetlen “lányunk”, aki elég bátor volt ahhoz, hogy kiálljon és egy igazi, hivatalos erőemelő versenyen vegyen részt! Teljesen más egy idegen helyen, versenykörülmények között, tucatnyi bíró előtt, egy adott pillanatban kihozni magunkból a maximumot, mint a jól megszokott kis klubunkban emelgetni a súlyokat, vagy a fotelből okoskodni, hogy ennyit mi is meg tudnánk csinálni… Kriszta volt az, aki elment a versenyre, kiállt és remekül helytállt. Le a kalappal előtte!

Hogy jutott egyáltalán eszedbe, hogy nagy súlyokkal dolgozz?

– Már a két hónapos START program során látszott, hogy a súlyzós feladatok nekem nagyon mennek, de eleinte még semmilyen konkrét célom nem volt. Aztán nyáron elmentem szurkolni az edzőinknek egy siófoki versenyre és ott volt az a pillanat, amikor Krisz először megemlítette nekem a decemberi versenyt. Szeptemberben már tudtam, hogy szeretnék indulni, de a tényleges erőemelő programba csak október közepén kezdtünk bele. Kicsit több mint 2 hónap alatt sikerült a 235 kg-os összetett eredményemet 285 kg-ra feltornászni, ami a guggolás (105 kg), fekvenyomás (65 kg) és felhúzás (115 kg) összesített értéke.

Hogy érezted magad a versenyen?

– Nagyon elizgultam a gyakorlatokat, főleg a fekvenyomást. Vezényszavakra kellett emelni és az első két próbálkozásom nem is sikerült.  Aztán amikor a harmadiknál már bemondták, hogy ha ez nem sikerül, akkor a versenyző kiesik, akkor bekapcsolt a vészjelző és végre sikerült kinyomnom a 65 kilót. A felhúzásban úgy érzem, hogy volt még tartalék, de inkább a biztosra mentem. Jó kis tapasztalatszerzés volt, szerintem a következő versenyen már nem izgulnék ennyire, de maga a versenyzés, ez az új helyzet nagyon tetszett és motivált.

Mi változott az életedben mióta hozzánk jársz edzeni?

– Elmondhatom, hogy családilag életmódot váltottunk. Én egyébként úgy kerültem ide, hogy januárban a férjemet “utaltam be” egy életmódváltó START programra, aztán neki annyira megtetszett, hogy márciusban én is kipróbáltam. Azóta 11 kilót fogytam (kár, hogy azt nem tudjuk megmérni, hogy hány kiló izmot pakolt magára… -a szerk.), igyekszem odafigyelni az étkezésre és nagyon jól érzem itt magam. Nagyon örülök, hogy a Garage Family tagja lehetek, sok jófej embert ismertem meg és szerintem mindhárom edzőnk beleteszi azt a kis pluszt, amitől olyan különleges ez a hely.

Kriszta most egyelőre a pörgősebb Cross edzésekre állt vissza, elmondása szerint bőven van mit javítania az állóképességén és még fogyni is szeretne kicsit, de távlatilag mindenképp szeretne még a súlyemelésben fejlődni.

Sok sikert kívánunk és reméljük, hogy hamarosan újra szurkolhatunk neki valamilyen versenyen!

 

Sikersztorik – Német Zsuzsi

A múlt hétvégi MOM Strong Challengen tarolt a Garage Gym! A vegyes párost magabiztosan nyerte a Német Zsuzsi – Fodor Ricsi kettős, míg a fiúknál Hostyánszki Krisztián és Végh Sándor a 3. lett! Mivel a fiúk szebbnél szebb eredményeivel mostanában tele van a padlás (szerencsére), őket elintézzük egy virtuális hátbaveregetéssel és ebben az interjúban inkább a vegyes páros hölgy tagjára, Zsuzsira fogunk koncentrálni. Ő az a lány a teremben, akit mindenki úgy ismer mint a “Sanyi barátnőjét”, de épp itt az ideje, hogy egy kicsit önmagáért ismerjük meg! Az alábbi interjúban kiderül, hogy honnan indult, hová tart és hogy a versenyen miért nem Sanyival indultak párosban. 🙂

– Mióta crossfitezel?

– Magával a sportággal jó másfél éve ismerkedtem meg. Ekkorra már megérett bennem az elhatározás, hogy az egyetemi éveim során alattomosan felkúszott súlyfeleslegtől megszabaduljak. Eleinte csak kardióztam, majd amikor elkezdtek lefelé olvadni a kilók (csak sikerült kiszednem Zsuzsiból, hogy -15 kg-ról beszélünk! – a szerk.), elkezdtem cross trainingre járni heti kétszer. Igazán komolyan 1 éve kattantam rá, amikor edzőtermet váltottam, azóta heti 5-6 edzésem van.

– Mennyire indultál a nulláról?

– Van sportmúltam, hiszen NBI ifiben, majd NB2 felnőttben kézilabdáztam, így azért nem volt idegen a terhelés a testemnek. Az már hamar látszott, hogy a súlyemelős feladatok jól mennek nekem, a gimnasztika az, ahol voltak hiányosságaim. Ezen viszont nagyon keményen dolgozom, szinte minden edzésen van gimnasztikám és az elmúlt egy évben rengeteget fejlődtem. Persze még mindig vannak beteljesületlen céljaim, mint a kézenjárás és a muscle-up, de ezek is be fognak érni idővel.

– Hogyan merült fel benned a versenyzés gondolata?

– Tavaly novemberben mondta Sanyi, hogy januárban lesz egy verseny, amin szerinte elindulhatnék. Én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült a kvalifikáció, éppen hogy csak, de bejutottam a versenyre. Ott meg aztán nem tudom mi történt velem, de annyira elkapott a versenyláz, hogy végig a középmezőnyben szerepeltem és még a döntőbe is bejutottam! Olyan feladatokat tudtam ott megcsinálni, amik előtte még az edzéseken sem sikerültek. Iszonyúan elfáradtam, hiszen ilyen terheléshez akkor még nem voltam szokva, de nagyon nagy élmény volt és újabb motivációt adott a jövőre nézve. Sanyi edzésprogramot írt nekem és azóta teljesen tudatosan készülünk egyrészt a versenyekre, másrészt a gyengéim erősítésére.

– Egyedül edzel, de egy olyan családias közösségben, ahol mind ismerjük egymás eredményeit. Figyeled, hogy mások mennyiket emelnek, mennyivel guggolnak?

– Nem szoktam összehasonlítani magamat másokkal. Szerintem mindenkinek saját magához kell mérnie magát. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a (sport)múltja. Nekem inkább az a mérce, hogy múlt héten, vagy egy fél évvel ezelőtt hol voltam és most hol vagyok. Nyilván egy versenyen teljesen más a helyzet, ott hasonló teljesítményű emberekkel mérheti össze magát az ember.

– A múlt heti MOM Strong Challenge verseny elég jó lehetőség volt az összehasonlításra és sikerült is diadalmaskodnotok. Hogyhogy Ricsivel indultál párban?

– Az úgy volt, hogy a szervezők Krisztiánt meghívták erre a versenyre, aki egyből megkérdezte Sanyit, hogy lenne-e a párja. Közben meg engem is teljesen lázba hozott a kiírás, hiszen csupa erőfeladat volt benne, amiről úgy gondoltam, hogy nekem menne és szívesen indulnék, csakhogy addigra Sanyi már foglalttá vált. Aztán eszembe jutott, hogy a Garage Gym-es háziversenyen nagyon jól együtt tudtunk működni Ricsivel, úgyhogy megkérdeztem. Szerencsére ő is lelkes volt és azonnal rábólintott.

-Hogy tetszett a verseny, illetve a szervezés?

– A feladatok nagyon izgalmasak voltak, eddig nemigen volt lehetőségem traktorgumi-forgatásra vagy yoke keret cipelésre, de volt például szánhúzás, airbike és zsákpakolás is. Csupa olyan feladat volt, amihez nem kellett nagy technikai tudás, hiszen a verseny célja is az volt, hogy nem csupán versenyzők, hanem az utca embere is kipróbálhassa magát egy jó hangulatú versenyen, illetve hogy az erősember- és a crossfit versenyek között is legyen egy kis átjárhatóság. Ez a törekvés szerintem maximálisan megvalósult, az egyedüli negatívum az volt, hogy rengeteget kellett várni. A 9 órás megnyitót követően mi csak fél 4-kor kerültünk sorra, erről előzetesen kaphattunk volna tájékoztatást.

De az, hogy végül Ricsivel mi lettünk a győztesek, mindenért kárpótolt! Jó kis verseny volt és nagyon boldogak vagyunk mindketten, hogy sikerült nyernünk. Az első helyezésért járó ajándékcsomag egyébként kiemelkedően gazdag volt és egy tenyérnyi érmet is kaptunk.

-Mi lesz a következő megmérettetésed?

– A Garage Gym-es háziverseny. A kvalifikáció ugyan sikerülhetett volna egy kicsit jobban is, de kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőlem a verseny!

– Sok sikert kívánok!

-Evelin-

Cross-Sport Games 2018 – Debrecen

Három edzőnk ismét felkerekedett és – a változatosság kevéért- mindnyájunk kedvenc pultosfiújával kiegészülve részt vettek a debreceni Cross-Sport Games csapatversenyen. A 4 fős Garage Team (Baricz Loránd, Bíró Ádám, Hostyánszki Krisztián, Végh Sándor) első helyen kvalifikálta magát a versenyre, így nem titkolt céljuk egy dobogós helyezés elérése volt. Sajnos erről éppen csak lemaradtak, de magukból a maximumot kihozva, sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodva igazán büszkék lehetnek a megszerzett 4. helyükre.

A versenyen 5 wod volt (4 wod+ a döntő), amiket a versenyzők néhány héttel a nagy nap előtt már megtudtak, így volt lehetőségük kimatekozni, hogy kinek mi az erőssége-gyengéje, hogy melyik a legjobb felállás egy-egy wodban, illetve gyakorolhatták a szinkronban végzendő feladatokat is.

Az első wodban nagyon szépen szerepeltek a fiúk, ez volt a leghosszabb, 20 perces időkeret volt rá. Szoros versenyben a második helyet tudták megszerezni, úgy, hogy 1 perccel jobb időt sikerült menniük, mint amennyi idő alatt itthon edzésen lenyomták ugyanezt a feladatsort!

A második wod egy rövidebb, maxolós blokk volt. Itt 5 perc alatt kellett az alábbi 4 feladatban a legmagasabb ismétlésszámot produkálniuk: muscle-up (ezt Lóri csinálta), szakítás (Sanyi), amerikai swing (Krisz), tolódzkodás (Ádám). Itt összességében az 5. helyet sikerült megcsípniük, de két-három ismétlésszámok döntöttek a helyezésekről, nagyon szoros küzdelem volt. Utólag Lóri ostorozza magát, hogy jobban is mehetett volna neki a muscle-up, de ott és akkor ennyi jött és kész.

A harmadik wodban a versenyzők szoros barátságot köthettek egy mintegy százkilós farönkkel, amivel a versenykiírás alapján csupán elméleti síkon sikerült megismerkedniük. A mieink úgy álltak a feladathoz, hogy előtte hozzá sem nyúltak még a rönkhöz… Ennek ellenére és a kisebb káosz ellenére, ami a csapattagok magasságkülönbségéből adódóan a feladatok fizikai kivitelezhetetlenségéből eredt, néhány “no reppel” megúszva egész jól, az élmezőnyben sikerült ezt is teljesíteniük.

A 4. wod a 100-as váltófeladat volt, ami szintén jól sikerült, remekül dolgoztak szinkronban a srácok.

Az alapfeladatok végére a fiúk a 4. helyen álltak, igaz, olyannyira stabilan, hogy a döntős szereplésük már matematikailag sem tudott volna ezen javítani. Ennek ellenére becsülettel és mindent beleadva lenyomták a döntőt! A nyertes csapat nagyon kimagaslott a mezőnyből, a 2-3. holtversenyben ért be, így nekik még egy mindent eldöntő döntőre is vállalkozniuk kellett. A mieink végül a döntőben is negyedikként értek be, a végén már mindenki nekik szurkolt, mindenki nekik tapsolt. 🙂

Igazán büszkék lehetnek magukra, hogy egy ilyen erős mezőnyben, ahol azért megjelent a magyar CrossFit mezőny krémje, döntőzni tudtak és igenis számítani kellett velük az ellenfeleknek, holott a többség a Garage Teamnél jóval tapasztaltabb és összeszokottabb csapat volt! Ádámnak ez volt élete első CrossFit versenye, Lóri és Krisz harmadjára indultak, Sanyi már egy kicsit rutinosabb, neki idén ez a 6. megmérettetése volt, de a négyfős csapatmunka mindenkinek új élmény volt. A verseny előtt kicsit tartottak is tőle, hogy milyen érzés lesz, hogy nem csak magukra, hanem egymásra kell majd hagyatkozniuk, hogy mi lesz, ha valaki hibázik, hogy egymásért kell felállniuk és küzdeniük, de ennek a versenynek éppen ez volt a szépsége.

A hangulat remek volt, a szervezés gördülékeny és pontos, Debrecen jövőre visszavár!

Detty és Laci

Minden közösségben vannak olyan emberek, akik nélkül tulajdonképpen nem is beszélhetnénk közösségről. Akik nélkül nem lenne egység, összetartás, nem dobogna a csapatszív. Akik üde színfoltjai a társaságnak és nem is feltétlenül az eredményeik által szereznek általános elismerést, hanem a sok munka, idő és szeretet által, amit belefektetnek a közösség életébe. Azt hiszem, mindenki, aki nem újonc a Garage-ban, tudja, hogy kikről van szó: Dettyről, aki egy kicsit mindenki anyukája itt a teremben, és Laciról, aki pedig nem.

Sokan ismerik őket, sokan tudják, hogy milyen elhivatottan járnak edzeni már két éve (szinte a nyitás óta) a terembe, azt viszont senki nem tudta eddig, hogy vajon mi motiválja őket. Kapaszkodjatok meg: nem is fogjuk megtudni!

A kezdetek

Gyerekkori sportmúlttal egyikőjük sem dicsekedhet, Laci 17 évesen kezdett boxolni, majd áttért a gyúrásra, Detty pedig futni kezdett el felnőtt fejjel. A Garage Gymbe Laci miatt kerültek, aki beleunt a hosszú éveken át tartó “gyúrmázás” monotóniájába és valami másra vágyott, amit viszont egyedül nem mert kipróbálni, csak Dettyvel. Laci szerint ez nem igaz, de Detty így emlékszik és én igazából neki hiszek.

Szóval miután már hetek óta agyalt azon, hogy vajon kipróbálja-e a CrossFitet -amit előtte bohóckodásnak gondolt csupán-, adódott egy remek lehetőség, hogy a frissen megnyílt Garage Gym nyílt napján szétnézzenek a teremben. Detty tulajdonképpen csak lelki támogatást szeretett volna nyújtani Lacinak, úgy érezte magát a teremben, mint egy marslakó, egy fekvőtámaszt sem tudott rendesen megcsinálni, de Lacinak hamar megtetszett a dolog, élvezte, hogy itt minden nap más feladatok vannak, ez nagy lökést adott neki a kondizás után. Detty egy kicsit lassabban szokott be, eleinte csak ilyen kis kiegészítő edzésnek gondolta a futás mellé. Aztán jól itt ragadt ő is.

A változás

Az eltelt majdnem két év alatt beálltak a heti 4 Cross edzésre és fizikailag teljesen átalakultak. “Előtte” fotókat ugyan nem kaptunk, de most mindketten hihetetlenül fitt és szép test birtokosai és még a hasuk is kockás. 😉 Lacinak ugyan kevésbé vannak pozitív visszajelzései, hiszen rég nem látott ismerősök döbbenten kérdezik, hogy csak nincs valami baj, hogy így le van fogyva, hát miért nem sportol már valamit, stb. Igaz, 8 kilót fogyott a kondizós formájából, viszont most legalább színtiszta izom a teste.

A fizikai átalakuláson kívül elmondható, hogy lassan de biztosan szinte minden gyakorlat helyes kivitelezését elsajátítottak már, Lacinak pedig rögeszméjévé vált a CrossFit. Hatalmas lexikális tudása van a témában, igazi elméleti fanatikus, amiből edzésen azért a biztonság kedvéért egy kicsit visszavesz. 😉 A gyakorlatban is nagyon jó meglátásai vannak, Lóri szerint kiváló edző lehetne belőle.

A motiváció

Saját bevallásuk szerint nem motiválja őket, hogy jobbak legyenek másoknál, vagy korábbi önmaguknál, nem szívesen versenyeznek az idővel sem, így a napi wodoknál sem törnek az élre. Kivéve, amikor olyan feladat van, amit nagyon szeretnek, vagy ha Krisz ott áll Detty mellett és számolja az ismétléseket. 🙂 Szívesen maradnának a komfortzónájukban (ha az edzők nem tennének meg mindent, hogy kizökkentsék őket), egész egyszerűen csak a mozgás öröméért, rendszerességéért járnak edzeni. Persze azért örülnek az aprócska sikereknek: Detty a kippinget gyakorolja most és szeretne majd egyszer kézen járni. Laci egy évig üldözte a muscle-upot, most meg már nem érti, hogy miért nem ment neki korábban, hisz tulajdonképpen gyerekjáték az egész. Most a helyes légzéstechnika elsajátítására állt rá, szeretné a gyakorlatoknál jó ütemben venni a levegőt.

Detty így nyilatkozott a motivációjáról:
– Nekem igazából ez a hely a fontos, a légkör. Nagyon szeretek edzés közben dumálni az edzőtársaimmal, az edzőkkel, nekem az edzés inkább csak másodlagos dolog. 🙂 Többet vagyunk itt, többet találkozunk egymással mint a barátainkkal, a családunkkal, természetes, hogy szinte mindent tudunk egymásról. Talán egy kicsit változtatnom kellene a hozzáállásomon és akkor ügyesebb lennék: például nem kéne egy wod közben megállnom beszélgetni vagy inni… De az az igazság, hogy nem vagyok az a belehalós típus, inkább kicsit kényelmesebb, ezért a céljaimat is kicsit lassabban érem el.

A közelgő háziversenyen még nem biztos, hogy mindketten indulnak, de abban biztosak lehetünk, hogy eljönnek és mindenkinek szurkolni fognak! Nélkülük egy verseny sem az igazi és a Garage Gym sem lenne olyan amilyen. Az edzőkkel együtt építik-szépítik a termet, új ötleteken, dizájnon gondolkoznak, adnak, segítenek. Sok ilyen nagyszerű ember kellene minden közösségbe! Köszönjük, hogy vagytok nekünk!

-Evelin-